megkezdődött az idei futószezon

Számomra későn indult a futás idén, mert az időjárás és a "későestig" való dolgozás sajnos elég jó kifogást jelentett még márciusban is. Aztán egyik nap szembesültem vele, hogy a csokibolt és a téli lustaság (néha otthon tornázás) eredményeképpen bizony pár kilóval többet mutat a mérleg, úgyhogy haladéktalanul el is kezdtem futni. ;-) Ez annyira sikerült, hogy az első edzésemet a zuhogó esőben csináltam végig a kihalt szigeten, mindössze két hozzám hasonló őrülttel találkoztam aznap este. Idén újra beiratkoztam az atlétikai centrumba, és már az öltözőben szembesültem vele, hogy mennyire hiányzott a hely. A TF pályán soha nem éreztem annyira otthonosan magam, mint a szigeten és a klubban.
Vasárnap pedig lefutottam az első versenyt is, hagyományosan a Vivicittá valamelyik távján kezdjük az évet (kis futótársaságunk majdnem teljes létszámban jelen volt :-)). Idén 10 km-t sikerült teljesíteni, hát mit mondjak nem ment könnyen. Nagyon vártam a futást, mert az edzések remekül mentek, sorra javítottam meg a korábbi évek időeredményeit. (Amióta ICD-m van új időszámítás kezdődött, a hat perces kilométerekről csak álmodoztam az utóbbi öt évben, de idén sikerült már egy szigetkört 6 perc 11 mp-es idővel futni, ami kiemelkedő dolog tőlem.) Azt viszont minden évben elfelejtem, hogy este fél kilenckor egész más futni, mint délben a tűző napon. Sajnos már évek óta nagyon komoly gondot jelent a tűző napon futás, hiába vagyok bármilyen jó formában. Ezúttal sem volt másképpen, mire a második frissítő ponthoz értünk, azt hittem elájulok. Ott a nyakamba és a fejemre borítottam két pohár vizet és "ettem-ittam" (ez mindig minimális mennyiséget jelent, mert különben azonnal szúrni kezd az oldalam) és a frissítő hatására máris szárnyakat kaptam, de sajnos az erőm csak a Margit-híd felhajtóig tartott, akkor másodszorra is gyors sétára kellett váltanom egy jó másfél percig. Így hát végül 1:09:45-ös idővel buktam be a célba, de annak örülök, hogy nem adtam fel közben és nem álltam meg. Délután levezetésképpen sétáltam egy kicsit az Élet menetén.
A következő megmérettetés júniusban lesz a félmaraton váltón, a szokásos három fős felállásban, remélem akkor igazi örömfutásról számolhatok be. :-)

futás közben és futás után :-)

 

a szokásos csapat majdnem teljes létszámban :-)