mi történik?!

Az történik, hogy végre ez a blog arról szólhat(na), ami a címe. Temérdek változást történt és történik körülöttem, villámgyorsan, felfogni is alig van időm. A dolgok nem lassulnak, csak gyorsulnak, és amint nyugvópontra jutnának a dolgok, újabb fordulatok jönnek, úgyhogy átélni is komoly feladat, nemhogy megírni. ;)
A legfontosabb változást (főleg a blogírás szempontjából) a munkahelyváltás jelenti. Újra építészként dolgozom egy építészirodában, sok-sok túlórával, természetesen. Úgyhogy vége azoknak az időknek, amikor volt idő munkaidőben bejegyzéseket írni és internetezni, rajzolni, vagy fotókkal foglalkozni. Minden ami belefért a csoki mellett most estére és éjszakára marad. És ez persze minden hajszoltság ellenére jó hír. :) Szerettem nagyon a csokiboltban lenni, rengeteg szép emlékem van és hiányoznak a kolléganőim és Zsuzsi. De persze újra a szakmában lenni, igazi építészmérnökként nagyon jó! :) Sajnos sok plusz munkát is vissza kell mondanom, ami nagyon elkeserít, de már képtelen lennék többet elvállalni.
Megvolt az élménykülönítményes futás is. Nagyon kevés ennyire szuper futóélmény történt velem életemben!(Jó, a félmaraton is az volt, meg az első tíz km még 2007-ben, vagy az első váltófutásunk is.) Micsoda klassz dolog volt reggel együtt gyülekezni, bemelegíteni, közösen "fotózkodni". És az útvonalon végig saját szurkolócsapat tapsolt, kiabált és biztatott mindenkit, aki a lila pólóban futott és ami a legfantasztikusabb volt, hogy nem csak minket, a többieket is! Én voltam a második a négyből, 12.3 km-t futottam. Ahhoz képest, hogy a félmaraton után óhatatlanul sokkal kevesebbet jártam edzeni, nagyon jól sikerült. Szuper volt a kis csapatunk is! A pénzt is hamar sikerült összegyűjtenünk, úgyhogy mi négyen több, mint 200.000 Ft-ot tudtunk hozzátenni a gyerekek táboroztatásához! Az pedig már tényleg a hab a tortán, hogy valaki kedves is kijött fotózni. :)
Csináltam egy kötelező angol nyelvvizsgát, amit a gimi óta halogattam. Nem nagy ügy, mert B2 és nem felsőfok, de nekem mégis nagy-nagy sikerélmény, mert a várakozásaimhoz képest sokkal jobban ment. Úgyhogy nincs megállás most tanulom kell tovább. Németül is elkezdtem tanulni... Tulajdonképpen ha tudtam volna, hogy egy új nyelvtanulása mi mindent hozhat még magával, már jóval előbb elkezdtem volna. :)
Közben járok ugyanúgy fényképezni, sportolni, az előbbi történéseket követhetitek a galériámban, remélem a következőkről már poszt is születik majd... Próbálom utolérni magam, de nagyon nehéz!
Annyi mindenről írtam volna, de lehet, hogy már elmarad. A gólyákról, (már csak 140 nap és visszatérnek (!)), az Édes Napokról (ahol még utoljára dolgoztam), a fonyódi nyaralásunkról, amit elmosott az eső, arról, hogy milyen nehéz volt az augusztus és milyen szép az október!