egy kis szelet a Karácsonyból

Nagyon szeretek sütni, de mivel nincs saját sütőm, évek óta alig készítek süteményeket. Az elmúlt években karácsonyra sem készültem semmilyen finomsággal, de idén végre volt alkalmam, hogy új dolgokba fogjak bele. Mivel most két hét szünet volt a munkában, eleve több időm volt ilyesmivel foglalkozni.
Először is elkészült életem első bejglije. Szerintem mindenki tudja, hogy ez bizony egy nagyon kényes, nehéz és erősen kétesélyes téma. :-) Eleve nem vagyok nagy bejgli rajongó, de ha száraz, szétesik, kevés benne a töltelék, akkor egyenesen utálom. Tulajdonképpen nagy kérdés számomra, hogy vajon miért pont ez a sütemény lett a kötelező Karácsonykor, mikor annyi finomabb van?! ;-)
Így aztán elhatároztam, hogy ha nekifogok, akkor sem száraz nem lesz és a töltelék-tészta arány erősen az előbbi javára lesz meghatározva. :) Négy rúd diós és két rúd mákos készült el. Sajnos az utóbbiról nem sikerült felszeletelt képet csinálnom, mert addigra elfogyott.

A másik új kísérlet a narancslekvár volt. Idén szerettem volna kézzel készített meglepetéseket (is) ajándékozni, úgyhogy amikor Anna mesélte, hogy ők szoktak narancslekvárt főzni karácsonyra, rögtön elhatároztam, hogy idén én is nekivágok.
A nosalty.hu oldalról választottam ki egy receptet és végül 13 kis ikeás üvegnyi telt 3 kg narancsból. Persze nem is én lettem volna, ha nem éjszaka csinálom. Bevallom őszintén a két és feledik óra után, amikor még "csak" a héjak lepucolásával és felvagdosásával végeztem már megbántam, hogy egyáltalán belekezdtem. További hosszú órákba telt a "filézés", úgyhogy már reggel fél nyolc volt, mire elkezdtem megfőzni. 50 perc után már jobban nézett ki, mint az elején, de nem látszott, hogy ebből majd lekvár állag lesz.... Végül 1 óra tíz percet főztem, gyorsan beleszedtem az üvegekbe és a végeredmény meglepően jól sikerült! Zseléfix nélkül is besűrűsödött és jó állaga lett, sőt finomra sikerült. Egyedül azt sajnálom, hogy nem lett kicsit több belőle, mert most egy ideig nem hiszem, hogy újra nekifogok. :-)))