búcsú a Nagymamámtól

ez a bejegyzés 2014.03.31-én született, de valamiért nem tettem ki. most pótolom.

aki mellett állandóan ott álltam a konyhában kislányként - akinél senki nem csinált finomabb rántott csirkét - és palacsintát - és krumplistésztát - de aki süteményeket nem sütött (azt a másik nagymamámtól tanultam meg) - aki gyönyörűen hímzett - és perzsaszőnyeget csomózott - ezekből élt - aki jász volt - aki imádta a virágokat - akivel együtt vettük az első illatos tusfürdőt - aki mindig adott pénzt fagyaltra - aki a generációjában talán a legnyitottabban gondolkodott a házasodás "szabályairól" - akitől mindig bármit megkérdezhettem és sosem jött tőle zavarba - aki nagyon sokat volt beteg - mégis nagyon tudott küzdeni (a végsőkig) - aki imádott minket, az unokáit - aki nagyon káromkodott, amikor két hétig csak baracklekvárt főzött be - aki nem szerette, ha hangosan vihogunk - akinél mindig olyan jól aludtam és szépeket álmodtam - aki liberális szavazó volt (bezzeg a Nagypapám nem :)) - aki azért néha nem volt könnyű eset - aki imádott táncolni - akivel tizenévesen éjjeli kettőig-háromig beszélgettem - akit a Nagypapám egy pimasz képeslappal csábított el - aki imádta a testvérét és az unokahúgait - aki a második világháborúban felpofozott egy orosz tisztet, de megúszta - aki akkor nagyon félt - és a  bombázáskor is - akivel együtt vettünk véletlenül diabetikus szörpöt és aztán rejtegettük a kamrában - akitől elloptuk a tejport és titokban kiettük a zacskóból - aki a legfinomabb őszibaracklekvárt főzte - aki szerette a fényképeket - akiről még biztos oldalakon keresztül tudnék írni - aki nagyon szeretett volna még mesélni valamit, de már nem tudott - aki 88 éves volt - és akiről sosem gondoltam, hogy nem éri meg, hogy férjhez menjek és gyerekeim szülessenek - és aki nagyon-nagyon hiányzik!


Mama 15 év után először újra a Nagypapám (egykori) autójában, Zoli unokatestvéremmel. Megható pillanat lehetett...