Megint hétfő

A legjobb dolog a mai napon, hogy mostanság érkeznénk vissza Magyarországra a vészforgatókönyv szerint, de a repülőgép nélkülünk szállt fel. Ez pedig azt jelenti, hogy a küldetés első - és talán legfontosabb - részét teljesítettük. :-) Ma gyönyörűen sütött a nap és én  másképp néztem a városra, és másképp is láttam egy kicsit. Eddig mindig ott futott a háttérben az az elbizonytalanító gondolat, hogy "mi van, ha haza kell repülni június negyedikén?", de mától EZ a dátum már nem fenyeget többé. Egy sokkal vonzóbb, november 22-i dátumra cseréltük. Persze most is van bizonytalanság, meg kockázat és eshetőségek --- főleg nekem az orvosi, de már sokkal barátságosabbnak hatott a torony és  közelebb éreztem a házakat, az utcán sétáló embereket. Talán ma először egy kicsit úgy éreztem, hogy egy ici-picit már én is ide tartozom közéjük. Persze csak egy ici-picit. Ne de az már nem turista többé. ;-)

Túl vagyok az első munkás héten - egyből teljes munkaidőben, ami nagyon izgalmas volt és úgy érzem jól is sikerült. Azért azt is el kell ismernem, hogy nagyon nehéz volt és pénteken már teljesen kiütve érkeztem haza. Úgyhogy jól jött a  hosszú hétvége (God Save the Queen), amit pihenéssel tudtunk tölteni. Nem túl aktív pihenéssel, mert az autónk szervizben volt (remélem jó időre utoljára) és így csak ma tudtunk kimozdulni először. Szombaton rengeteget aludtam - vissza kell szokni a korán keléshez :-)). Tegnap már nyomogattam a tabletet és játékokat játszottam, valamint befogadhatatlan mennyiségű régi heti hetes videót néztem meg. Ma pedig először elmentünk Györgyiékhez,  megint szép körmöket kaptam, utána pedig folytattuk a ruhavásárlást, ugyanis itt a tél és már nagy szükség van a pulóverekre.
Az irodában nyolcan vagyunk, velem együtt hét építész (két nő és hat férfi, valamint Anna, aki az adminisztrációt csinálja). Mindenki kedvesen fogadott és gyorsan beleugrottam a feladatokba, az első három nap látványtervek készítésével telt, az utolsó kettő pedig rajzolással. Úgy érzem az kiderült számukra, hogy az ArchiCAD menni fog :-P (ezért is vettek fel). Remek kávé van, és csocsó asztal (kár, hogy utálok csocsózni), egy szinttel lejjebb viszont van egy biliárdasztal is (na ez már jobban megmozgatta a fantáziámat).
Ami nehézség, hogy a három kiwi kollégámat egyszerűen alig értem, nem a szavak miatt, hanem azért mert halkan és nagyon zárt szájjal beszélnek. Szerencsére a munkával kapcsolatban nem adódott eddig gond, de ebéd közben, amikor  "csacsognak", azért vannak megértési problémáim. :-D  És elég hideg van, főleg délelőtt. Sokszor kabátban, sálban ülök, mert csak délutánra lesz vállalható a hőmérséklet. A mosdóban pedig egész nap nyitva vannak az ablakok. Kint pedig hat fok van. De a munka jó és (még)  nem túl sok. :-)
A vezetés gyakorlását azt továbbra is pörgetni kéne, mert vészesen közeledik az idő, amikor muszáj lesz, nem úszom meg. Kár, hogy a hétvégén nem volt itt az autó. Cserébe viszont újabb 200000 km-t ki kell bírnia (állítólag) és annyi minden meg lett javítva rajta, hogy még felsorolni is sok lenne.
A következő nagy feladat a költözés lesz. Én szombaton fogok átköltözni St Heliersbe, Adorján pedig hétfőn repül Wellingtonba. Ne szépítsük, mindketten meg vagyunk ijedve. Hogy boldogulunk majd egyedül? Ez az időszak tényleg olyan, mint amikor rúdugrásban 3 méterről mondjuk 6,20-ra emelik a lécet és egy kísérlet van átugrani... Bele kell rázódni a munkába, új helyen fogunk lakni, nekem vezetnem kell és mindkettőnknek boldogulnia kell egyedül.
Ugyanakkor az új helyek biztosan jobbak lesznek, mint a mostani. Két hónap után be kell látnom, hogy hiába a gyönyörű itt a környezet, nem szerettem itt lakni, Adorján meg még annyira sem. Amióta hazajött a főnéni, valahogy áll a kés a levegőben és egyáltalán nem érezzük itthon magunkat, ami nem segít a regenerálódásban. Utálunk kimenni a konyhába, amióta nincs normális hűtő (még kisebb hely és ugyanúgy megfagynak a dolgaink benne). Ráadásul a szobánkon kívül mindenhol jéghideg a levegő, úgyhogy a vacsorákat két vastag pulóverben, kabátban és sálban ültem végig. Reggelente zaj van, hétvégenként reggel is zaj van (olyankor itt vannak az unokák, akik édesek, de sikítanak, FOLYTON. Mi is ezt csináltuk? ;-)) A tolóajtó a garázson leesik, mosni nem merünk, mert a szárítógépet ugye MI nem használhatjuk... Ezek mind apróságok, de olyan jó lesz megszabadulni tőle.
Nekem bútorozatlan szobám lesz, úgyhogy ma beszereztem egy matracot és egy felfújható fotelt, tehát ezzel már túlélek. Adorján pedig kilistázott 20-25 lakást, amit meg fog nézni, ő valószínű egy egész házat kibérel majd, mert olcsóbb, mint az egyszobás apartmanok.
Itt tartunk most, úszunk a mély vízben. :-)