Olyan érdekes, hogy amikor hónapokig vár valami nagy dologra az ember, akkor szó szerint feladat tud lenni, a pihenés. Mert ahhoz meg kell állni, le kell lassulni, meg kell szokni a gondolatot, hogy most ez az első! Én most pont így érzem magam. Persze azért lehet ez "nehéz", mert máris új feladatok sorakoznak, azért vasárnap kivételével mindennap dolgozom a hónapban. Hirtelen szeretnék bepótolni mindent, amire mostanában nem maradt idő. Fotózni, futni, barátkozni, újra, egyszerre! Valószínű az segítene, ha legalább két-három napig szó szerint csak ülnöm kéne egy hegyen, az erdőben, vagy a tóparton. Egyedül, esetleg egy(két) olyan kedves baráttal, akikkel lehet hallgatni órákat úgy, hogy közben mégis "beszélgetünk". Remélem most a hétvégén adódik majd alkalom legalább egy ilyen napot varázsolni magamnak!
No comments:
Post a Comment