London - day2

Ahogy foglalkozom a képekkel, szembetűnő, hogy az egyes napokon teljesen más dolgok foglalkoztattak. A második nap, kétségkívül az épületek vonzásában telt, a fotókat nézegetve aligha tagadhatnám le a szakmámat. Egész nap szinte semmi  mást nem fényképeztem, csak érdekes kapcsolatokat, hogyan találkoznak a régi (és régebbi) dolgok az újjal. Az emberekre nem is figyeltem, csak a házak-házak-házak. Ahhoz, hogy észrevegyem, hogy az utcán mennyi érdekes arcot látni,  a harmadik-negyedik napig kellett várni. ;-)

 

egy óra

Mivel évek óta nem volt alkalmam hasonló utazást tenni, természetesen teljesen úgy viselkedtem, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Ezen napon Csilla barátnőmmel találkoztam, aki szintén építész, úgyhogy főleg építészeti különlegességeket látogattunk meg. Hiába is tagadnám,  ezek a dolgok jobban érdekeltek, mint a tipikus túrista célpontok. 

Csilla örül, hogy megpróbálom lefényképezni :)

13 éves korom óta rajongok Agatha Christie könyveiért, akkoriban kezdtem őket olvasni, rögtön legalább tízet, mindent, ami otthon fellelhető volt. Emlékszem karácsonyra, születésnapra is újabb regényeket kértem és természetesen azonnal Hercule Poirot rajongó vált belőlem. Akkoriban kezdték adni a magyar adókon is a David Suchet főszereplésével készült sorozatot. A rajongás a mai napig kitart, sőt úgy gondolom, hogy a legjobb feldolgozások inkább ebben az évtizedben születtek. Nagy-nagy kedvencem az Öt kismalac például, vagy a Gyilkosság Mezopotámiában, a Nyílt kártyákkal, ezeknek a könyveknek a filmes feldolgozása is remekül sikerült! Számtalanszor megnéztem már őket, és ősszel a nyelvtanulás ürügyén egyesével elkezdtem végignézni az összes évadot... ;-)
Persze így aztán nagyon szerettem volna megnézni a helyet, ahol Poirot "lakik" (Whitehaven mansions a könyvekben). Nem is volt olyan egyszerű kinyomozni a címet, mert természetesen a valóságban másképp hívják a helyet (amit a forgatáshoz választottak), de végül megtaláltam és Csillával elsőnek ide indultunk el.

 

 "Whitehaven Mansions"

Charterhouse square, Florin Court. A térképet nézegetve és a filmes emlékek alapján egy sokkal nagyobb házat képzeltem el, egy sokkal nagyobb parkkal. De így is fantasztikus élmény volt ott lenni! Hogy irigylem azokat, akik ott laknak! :-) Az épület igazán szép! Sajnos a parkot átalakítják, úgyhogy oda nem tudtam bemenni, így főleg csak az épület részleteit sikerült fényképezni.

Utána az üzleti negyedbe látogattunk el, soha ekkora tömeget nem láttam metrón, mint odafelé. Óriási irodaházak, megszámlálhatatlan öltönyös ember és kiskosztümös nő mászkált fel és alá. Lenyűgöző az épületek aránya, a ritmusok...

részletek az utcákról

A folyó felé egy sétányon mentünk keresztül, ami telis-tele volt levendulával, amit nagyon szeretek, úgyhogy azért ott is leragadtam egy háromnegyed órára. :-)

Természetesen ebből a napból nem maradhatott ki a "Foster building" sem, vagyis a híres uborkaépület. Fantasztikus. Szép, tényleg nagyon tetszik, pedig a formája alapvetően nem az én világom. Azon azért meglepődtem, hogy körülötte micsoda rumli van, éppen mellé építenek egy hasonlóan monumentális tornyot, épületeket bontanak, szóval elég nagy a káosz. Bárcsak egyszer felmehetnék a tetejére! Micsoda kilátás lehet a felső irodákból! :-)

 

ez a sokféleség nagyon tetszik :)

Mindezek után máshová már nem tudtunk menni, természetesen estére teljesen kimerültem, de ez általában így van a tömény városnéző napok után.
Hamarosan írok a harmadik nap történéseiről is.