Tegnap tehát elsütöttük a meglepetést és jól sikerült! :-)
Edward a házigazdánk egy egész csirkét sütött meg különböző gyümölcsökkel és fűszerekkel, ami isteni lett. Elmesélte a filozófiáját a főzéssel kapcsolatban: nem szeret sok időt tölteni a konyhában, sem különböző fázisokkal és fogásokkal bajlódni, ő a húst és a köretet is bepakolta a tepsibe és ennyi. :-) A mosogatással sem szeret foglalkozni, evés után öt perc a limit, a hatodik percben elhagyja a konyhát, tehát ennyi ideje van mindent bepakolni a mosogatógépbe. :-D Daniel a házaspár férfi tagja pedig curry-t csinált bárányból és rizset, úgyhogy kétfélét ettünk és mivel kiwi étkezés nincs desszert nélkül még fagylaltot is kaptunk licsivel. Elfogyott egy üveg fehér új-zélandi bor (ízlett, édes volt) és utána az egész üveg egri bikavér, és a két üveg bor kétharmadát nem mi ittuk meg, bár Adorján nagyon hősiesen segített, hogy fogyjon-fogyjon... :-) A megérzésem megvalósult, ahogy a bor fogyott úgy jött egyre több és több végeláthatatlan történet, nekünk nem is kellett túl aktívan részt venni a beszélgetésben. ;-) Az nagyon jól esett, hogy Edward legalább tízszer elmondta, hogy szeretné ha sikerülne letelepednünk és hogy ha tud fog segíteni és adjuk meg a nevét bármikor, amikor ajánlásra van szükségünk. Ami kevésbé esett jól, hogy egy idő után kifejtette azt a nézetét, hogy bár régen egyetértett a női egyenjogúsággal, ma már másképp látja, mert a rengeteg válás azért történik, mert a nők is egyenjogúak lettek. Sajnos most személyesen is érintett, mert az egyik fiát elhagyta a felesége, mint kiderült Doreen azért nincs itt, mert a fiában próbálja tartani a lelket, aki nagyon rosszul viseli a válást. Azt azért hozzá tette, hogy ne vegyem magamra, de meg kell mondjam nem volt őszinte a mosolyom. Mintha mi nők és a fene nagy véleményünk tehetne arról, hogy a párok szétmennek... Végig az a kérdés járt a fejemben, hogy ha ő is nő lenne, vajon ugyanilyen könnyedén hangoztatná ezt a marhaságot?! És bár szerintem elég jó hallgatóság vagyok a beszélgetés némely része abszolút próbára tette a türelmemet és egy idő után magukra hagytam őket Adorjánnal (amikor feltételeztem, hogy talán nem fog rá emlékezni). Eleve három és fél órája hallgattuk az egyre összefüggéstelenebb történeteket, ráadásul az ő angolja sem tökéletes, úgyhogy a megértés is komoly kihívás volt, az eddigieken felül pedig a beszélgetés fele arról szólt, hogy Új-Zéland rejtetten rasszista ország... Amiben btw lehet valami, de én meg úgy éreztem, hogy azért egy kicsit ő is az. Azért mindezzel együtt jó volt a vacsora. A teraszon ettünk, melegben, gyönyörű volt a naplemente, ez a vízparti ház azért elmondhatatlanul nagy élmény. Halljuk és látjuk a madarakat, a fények csodálatosak, úgyhogy jó lesz nekünk itt. :-)
Ma egész sokat beszélgettem Jane-nel is ,aki nővérként dolgozik egy kis kórházban és nagyon kedves, plusz hihetetlenül ügyes szakács. Remélem pár receptet majd eltanulok Tőle. Ők is most várják a residency vízumukat, várhatóan júliusban kapják meg a pecsétet az útlevelükbe.
Már említettem, hogy rengeteg a madár, úgyhogy tervezem, hogy fogok madaras sorozatot is indítani. Edward kölcsönadta nekem a kis madárhatározóját, úgyhogy most könnyű dolgom van a felismeréssel és igazán nem kell messze mennem anyagot gyűjteni, legalább 6-8 féle madárfajt számoltam meg már eddig is.
Adorján már elkezdett pályázni én pedig már nagyon sokat haladtam a referenciáimmal, ma is ezzel töltöttük a napot. Estefelé aztán kiszaladtam fényképezni, olyan gyönyörű fények voltak és ahogy egyszer csak megfordultam, ott volt egy hatalmas, teljes dupla szivárvány a ház mögött. Hát alig kaptam levegőt, rohantam vissza a másik objektívért, mert egész életemben talán két ilyet éltem át. Ráadásul nekem a szivárványok mindig valami különlegeset és valami nagyon jót jelentenek és Ciska is mindig eszembe jut, aki imádta őket - bárcsak itt lehetne velem és láthatta volna ezt, amit én láttam. <3
Nézzétek a flickr-t is, mert töltögetek fel folyamatosan! :)
No comments:
Post a Comment