nap nap után

Huszonegyedik nap (16.03.31.)

Egyik nap követi a másikat, az elmúlt hetünk elég egyformán telt, mindennap csináltuk az előkészítő munkánkat a nap nagyobbik felében és ellátogattunk egy tetszőleges partszakaszra a nap kisebbik felében. :-) Az élményt a Piha beachen nem sikerült felülmúlni, de azért egyik hely szebb, mint a másik, tényleg egészen felfoghatatlan, hogy csak beülünk a kocsiba negyed órára és már nyaralunk is. :-)

egy átlagos partszakasz

Nagyon szerettünk Jarrednél lakni, van egy helyes border collie kutyusa is, Bella, vele igazi barátságot kötöttünk, de ma letelt a tíz nap és átköltöztünk a "végleges" albérletünkbe.
Egy csavar persze került a történetbe. Már Lisa is nagyon pozitív visszajelzéseket adott nekünk és az extra négy napra, amit ott töltöttünk kedvezményt is kaptunk. És ezek után itt, Jarrednél is, az Anyukája és ő is felajánlották, hogy maradhatunk hosszú távra is, féláron (konkrétan majdnem annyiért, amennyiért itt az új helyen lakunk majd). Amit nagy örömmel elfogadtunk volna, csak ugye már az odaköltözés előtt megszereztük ezt az albérletet és ha előbb felmondanánk, akkor elvesztenénk a kauciónkat, ami nem annyira kis összeg. Viszont abba maradtunk, hogy ha itt letelik a két hónap és Náluk lesz hely, akkor visszamegyünk oda, mert a környék ott jobb és a belvároshoz is közelebb van, ráadásul ott teljesen saját kis házikónk volt, itt meg ugye, osztozunk, legalábbis részben. Tegnap Jarred még egy italra is áthívott minket (ami itt nagy szó :-)). Úgyhogy volt alkalmam megkóstolni két új-zélandi sört (finomak! kicsit édesebbek, mint amikhez hozzászoktam otthon), Adorján gyömbérsört ivott (az alkoholmentes) és volt egy igazi hosszú kiwi beszélgetésünk, a politikáról, a zászlóról, meg a tanárságról, ilyesmikről. :-)
A zászlóval kapcsolatos új információkat hozzáteszem majd a korábbi zászlós poszthoz. :-)

Itt meg egy idős házaspárnál lakunk, akik Szingapúrból költöztek át ide és rajtunk kívül egy másik albérlő párosuk is van Jane és Daniel, akik a fidzsi szigetekről származnak. Már az elsőn nap nyilvánvaló, hogy Jarrednél jobb lenne lakni, természetesen, mert itt azért másik négy ember folyamatosan jelen lesz. Ami fantasztikus itt, hogy szó szerint a tengerparton lakunk (egy öböl partján), ami telis-tele van madarakkal :-), van kajak, amit használhatunk, szuper a fürdőszobánk és van parkolóhelyünk. Ami a hátránya, hogy osztozni kell a konyhán és a nappalin (bár az utóbbit igazából senki nem használja, szóval csak képletesen). Izgalmas élmény lesz. :-)

Ma meglátogattuk Petrát ismét, őszintén szólva szükségünk volt egy kis biztatásra és a pozitív kisugárzására, mert a napokban Adorján beszélt két itteni magyar ismerősével, akik ugyan segítőkészek voltak, de kb. azt magyarázták el, hogy úgysem fog sikerülni az álláskeresés. Továbbra is nehéz lelkileg, hogy egyedül vagyunk, hogy nyilván félünk és izgulunk és ilyenkor ezek a pesszimista vélemények egyáltalán nem segítenek. És bár ők csak óvni szeretnének minket, nyilván mindenki története más és más. Petra nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyi mindenen múlhat egy-egy állásajánlat és maga a vízum is, úgyhogy itt tényleg óvatosan kell bánni a "jótanácsok" értékelésével. Úgy gondolom, hogy elég felkészülten érkeztünk, nincsenek nagyon naiv elképzeléseink és most már tényleg napokra vagyunk attól, hogy ténylegesen pályázzunk, úgyhogy nem állunk rosszul ahhoz képest, hogy három hete szálltunk le. Van kocsink, most lakunk a harmadik helyen, már tudjuk mit hol kell elintézni, holnap lesz bankszámlánk, majdnem készen van a szakmai anyagunk, elolvastunk könyveket az interjúzásról is, úgyhogy lassan elsül a rajtpisztoly. :-)

Közben pedig érdekes apróságokkal szembesülünk mindennap, például, hogy a lámpánál nincs mind a két irányba sárga jelzés is (csak akkor van, amikor zöldről vált vissza pirosra, a pirosból egyből zöld lesz), hogy rengeteg a nagy út (három- vagy négysávos utak rendszeresek), hogy az autók bal oldalára szerelnek egy kis "oszlopot", hogy lássák hol a kocsi széle, hogy legalább négy féle rendszám van (egy csomó egyedi is), és viszonylag sok az amerikai kocsi, hogy lehet vízmelegítőket és elektromosan fűthető takarókat kapni (otthon van ilyen? :-)), hogy tényleg mindenki flip-flop papucsban és nagyon egyszerű ruhákban jár (na jó, nem mindenki, de sokan!), hogy szinte minden dupla annyiba kerül, mint otthon, kivéve a benzint, mert az olcsóbb itt, hogy a zárak is fordítva nyílnak általában (konkrétan egyszer percekig nem tudtam kinyitni a kocsit a kulccsal, mert mindig bezártam, ahelyett, hogy kinyitottam volna, hogy a wifik általában nem túl jók, stb. stb.) A hőmérséklet is érdekes. Általában egy napos napon 20-22 fok van, de amikor süt a nap, akkor 30 fok feletti hőmérsékletnek lehet érzékelni, az árnyékban viszont hűvösebb van, mint otthon. A páratartalom nagyon magas, nem véletlenül küzdök a futásokkal, egy naposabb szeles napon is 85% körüli, amikor esik, akkor pedig 95%! Otthon pedig 35-45%. Szerencsére még vannak nyárias napok, de mindenki mondja, hogy lassan tényleg jön az esősebb, hidegebb idő.

Huszonkettedik nap (16.04.22.)

Ma végre sikerült nyitnunk EGY bankszámlát, ami több, mint két és fél órába telt és ez volt a negyedik nekifutásunk. :-D Maradjunk annyiban, hogy kocsit venni egyszerűbb volt. :-D Igazából egy picit kevésbé vagyok boldog, mert lehet, hogy más banknál simán meglett volna ma mindkettőnké egyszerre és most már negyedszerre mentünk vissza ide, de a lényeg, hogy van egy számla és tudjuk fizetni a bérleti díjat a lakásért. 

Még egy kis adalék az új lakáshoz. :-) (Fogok képes beszámolót is írni, mert kell. :-D)

A főbérlő házaspár férfi tagja ivott már életében egri bikavért, igaz, hogy úgy harminc éve, de élesen emlékszik rá. És az ötvenhatos forradalomról is tud, sőt Bartókot szokott hallgatni. Úgyhogy ma a bank után felkerestük a magyar boltot (van ilyen: bort, pezsgőt, pálinkát, száraztésztát, pirospaprikát és ilyesmiket lehet kapni) és vettünk egy üveg bort, ugyanis holnap estére meghívott minket vacsorázni. Egy kicsit gyanítom, hogy ez arról (is) szól, hogy mesélni szeretne és kihasználja, hogy a felesége nincs itthon és MOST borozhat velünk, mert állítólag, amikor a hölgy is itthon van, akkor nem szabad. ;-) Majd megírom mi volt a reakciója az egri bikavérre, úgy sejtem elég jó benyomást fogunk tenni rá ezzel a meglepetéssel. :-)