Az első két nap történései

Egy rövid megjegyzés a képekről. Nincs monitorom, csak a laptop, aminek a színhelyessége pocsék. Kb. annyi esélyem van normális színeket látni, vagy beállítani, mint egy fekete-fehér monitor előtt... Ennyi. :)))

Első nap (160311 - péntek)
Az első hetet egy olyan szálláson töltjük, amit az airbnb-n találtam és közel van a reptérhez. Nagyon pici, de egyébként szuper. :-) Miután megérkeztünk csak lezuhanyoztam és már be is zuhantam aludni, úgyhogy másnap hajnalban olyan öt körül felébredtem és már nem is nagyon sikerült visszaaludnom már. Mégis kb. fél tíz volt, amikorra teljesen összeszedtük magunkat. A házigazdáink nagyon kedvesek (Lisa és Max), angolok, 5 éve vándoroltak be (előtte már többször nyaraltak itt és annyira tetszett nekik, hogy elhatározták, hogy átköltöznek.) Mindketten nagyon segítőkészek, Lisa délelőtt kocsival elvitt minket a közeli bevásárlóközpontba, ahol gyorsan el is költöttünk egy csomó pénzt. :-) Vettünk hátizsákokat, rendes sampont, tusfürdőt, egy csomó pipere cuccot, ettünk és nekem már van Új-Zélandi telefonszámom is (nagyon nagy szerencse, hogy otthon két SIM kártyás telefont vettem, mert így csak be kellett tenni a kártyát és már megy is.) A vodafone-hoz mentünk be, hát egy kicsit más a telefonálás itt. A sima feltöltős kártyát 6000 forintért adják, 200 óra ingyen beszélgetést kaptam Új-Zélandon belül, sőt Ausztráliába is, plusz korlátlan SMS-t küldhetek (!) és 1 GB az adatforgalom. Bármikor feltölthetem újra és ha megmarad adatforgalmam, akkor az átmegy a következő hónapra!

Voltunk egy nagy tesco szerű boltban is, ugyanúgy minden van, szinte teljesen olyan az egész, mint otthon. Van, ami ugyanannyiba kerül, de azért a legtöbb dolog egy kicsit drágábbnak tűnik. :-)

Vissza a szállásra busszal kellett mennünk, úgyhogy vettünk feltöltős kártyát (ez olyan, mint Londonban). Így egy utazás kb. 260 forint (vagy több az út hosszának függvényében), a havi bérlet viszont kb. 40000 forint lenne. Még nem tudjuk, hogy veszünk-e, mert az biztos, hogy kocsira viszont szükség lesz. :-) Délután azt terveztük, hogy elmegyünk a botanikus kertbe, de elkövettük azt a hibát, hogy előtte ledőltünk 5 percre. Amiből egy 5,5 órás alvás lett. :-D Úgyhogy most még Luca vs. Jetleg: 2:0. Most este tíz óra van, úgyhogy valahogy muszáj lesz végigaludnom az éjszakát, ha túl szeretnék ezen jutni. ;-)

Második nap (160312 - szombat)

A második nap igazi ugrás volt a sűrűjébe a dolgoknak. Találkoztam Eszterrel - akivel együtt jártunk az egyetemre - és egyből felajánlotta, hogy eljön értünk kocsival és elvisz minket magához egy kis (nagy :)) információcserére és utána meg együtt mehetünk valamerre. Aki nem ismeri Esztert annak kár is lenne megpróbálnod leírni őt, egy igazi energiabomba, aki mindig valami fantasztikus projekten dolgozik, illetve nem is egy projekten, hanem több dolgon egyszerre. :-) Kifogyhatatlan a lelkesedésből a mosolyból és az energiából, amit jó volt átélni, amikor azért kár tagadni, mi bőven küzdünk a félelmeinkkel. Sok tippet adott, úgyhogy most már körvonalazódik, hogy hogyan tudunk nekilátni az álláskeresésnek.

Később kimentünk a pasifica fesztiválra, ami gyalog is közel volt hozzájuk. A fesztiválon a környező szigetek kultúráját lehetett megismerni, olyamis volt az egész, mint a gasztro fesztiválok Budapesten, csak sokkal nagyobb területen.
Utána még lesétáltunk az óceánpartra is. :) Az első alkalom nekem, ilyen közelségeben. :)

Léteznek macskák is Új-Zélandon. :) Az első cicával Eszterék lakásában találkoztam. De azóta láttam egyet az utcán is.

Aztán hazaindultunk, BUSSZAL. Mindenhol olvastuk és az itteniek is megerősítették, hogy a tömegközlekedés, hááááát, nem az igazi itt Aucklandben. Nos, buszok és vonatok vannak, rengeteg, tehát mindenhová el lehet jutni. Olyan feltöltő kártyás rendszer van, mint Londonban, nem is megfizethetetlen - bár a bérlet drága lenne, CSAK éppen Esztertől hazaérni például több, mint két és fél óra volt, pedig nem is a város legmesszebbi pontjára mentünk. Összehasonlításképpen ugyanez a táv kocsival kb. 28 perc.
Úgyhogy most már biztos, hogy kocsit kell vennünk és nekem is sürgősen meg kell tanulni vezetni --- méghozzá valószínű magamtól, mert a vezetési órák megfizethetetlenül drágának tűnnek. Ami könnyebbség, hogy nagyon esélyes, hogy japán, automata váltós kocsink lesz, így legalább csak a kreszre és a baloldali közlekedésre kell koncentrálnom. Most úgy látom szerencse, hogy otthon nem vezettem, mert így nézelődve már kezdek hozzá szokni, hogy merre mennek az autók és merről jön a busz, ha viszont éveket levezettem volna a jobb oldalon, biztosan nehezebb lenne.

A harmadik projekt a lakáskeresés lesz, ugyanis jóval olcsóbban is hozzá tudunk jutni garzonokhoz, amikben mosógép is van - ugyanis ez hiányzik a legjobban. Tegnap este már elkezdtem nézegetni a lakásokat, most már csak meg kell őket szerezni, ami nem olyan egyszerű, mint otthon, ugyanis interjúzás van. :) Tehát el kell menni megismerkedni és csak utána dől el, hogy kivehetjük-e. Valószínű igyekszünk a városközponthoz közel találni, mert most azért elég messze vagyunk mindentől.

A tegnapi két és fél órás buszozás arra jó volt, hogy más környékeket is megnéztünk. Auckland belvárosa nem túl nagy, modern épületekkel és a híres toronnyal és a város többi része teljes egészében kertváros. Favázas családi házakkal és nagyon rendezett környezettel. A város bizonyos részei Oxford külvárosi részére emlékeztettek, de Amerika is sokszor eszembe jutott. :) Ha minden igaz, ma tudok majd pár utcaképet is csinálni. :)