A tegnapi napról ma sem szeretnék sokat szólni, egész nap ömlött az eső, természetesen nem szó szerint egész nap, de elég gyakran és hosszan.(Ez a, vagy ez már a trópusi eső, ebben nem vagyok teljesen biztos, de igazi zuhé). + Egész nap ideges voltam, gondolom ez amolyan holtpont lehetett amit ki kellett bírni és kész. Pedig a tegnapi nap sem volt eredménytelen, foglaltam egy másik szállást az áprilist megelőző utolsó tíz éjszakára és az ingatlanügynökségtől is visszaszóltak, hogy valószínű megkapjuk a lakást, amit megnéztünk tegnapelőtt. :-)
ezt látom ha kilépek a mostani szállásunk ajtaján :-)
A mai nap pedig sokkal jobb volt, mint a tegnapi. Ma először nem éreztem magam fáradtnak reggeltől estig (késődélután azért már igen), ráadásul egy csomó jó dolog is történt. Délelőtt elmentünk Petrához (a vízum ügynökünkhöz - also known as licenced advisor) egy személyes találkozóra és konzultációra, ami nagyon szuper élmény volt. Először is Petra nagyon kedves, és nagyon pozitív, gyönyörű környezetben lakik (laknak), szép családja van, szóval maga az inspiráció, plusz persze elmondott egy csomó hasznos tudnivalót az álláskereséssel kapcsolatban (és azon kívül is) és így végre kezd összeállni a kép, hogy akkor mit is kell pontosan csinálni. Ugye a huszonkettes csapdája, amivel szembe kell néznünk, hogy csak akkor lesz vízumunk ha van állásajánlatunk, állásajánlatot pedig akkor lehet kapni, ha már van vízumunk és itteni tapasztalatunk. Szerencsére nem mi vagyunk az elsők, akik szembenéztek ezzel a helyzettel és szerencsére Petra szerint (akinek ez a munkája és ezer fél emberrel végigcsinálta már ezt) a migránsok 80 százaléka úgy jön, mint mi. Erről nem is szeretnék most többet mondani, nyilván lesz sok elutasítás és kitartónak és ügyesnek kell lenni, és mi ügyesek és kitartóak vagyunk úgyhogy menni fog előbb-utóbb. :-)A másik szuper dolog, hogy megkaptuk a lakást, amit megnéztünk, úgyhogy a lakhatásunk megoldódott egészen júniusig. :-) Ha marketinges lennék, akkor csak annyit mondanék, hogy a tengerparton fogunk lakni, egy szuper teraszos házban, de mivel itt inkább őszinte vagyok, ezért elmondom, hogy természetesen hátrányai is lesznek (például a közös konyha és nappali, és hogy nem lesz nagy helyünk). A lényeg az, hogy lesz egy rendes szerződésünk és így már végre fogunk tudni bankszámlát nyitni. Plusz lesz referenciánk a jövőre nézve, ami azt jelenti, hogy sokkal könnyebb lesz már további lakást nézni, ha eljön az ideje. És ez a lakást tényleg sokkal olcsóbb, a mostani szállásokhoz képest és ez sem utolsó szempont, sőt (!).
íme, a marketinges rész: a tengerpart, ami 20 méterre van a háztól és kb. ezt látjuk majd az ablakunkból. :-)
Nagy megkönnyebbülés, hogy ez a stressz most elmúlt, mert ráadásul a főbérlőnk szívesen beleegyezik, hogy maradjunk tovább, ha lesz munkánk.Úgyhogy holnaptól főállásban mehet a munkavadászat - ami részemről még azért némi felkészüléssel is jár, de szerintem napokon belül aktívan is el tudok indulni.
És végül (de nem utolsó sorban) ma először elmentem futni. Ami az első igazán nagyon-nagyon szuper és emlékezetes pillanatom volt itt Új-Zélandon (nem ez volt az első persze, de tényleg fontos). Amikor még otthon voltam és fogalmam sem volt semmiről, próbáltam kapaszkodókat keresni, dolgokat, amiket előre el tudtam képzelni, hogy könnyebb legyen túljutni a nagyon félős pillanatokon. Az egyik ilyen volt, hogy el fogok menni futni és ez ma végre megtörtént. Itt vagyunk 5-6 perc sétára a botanikus kerttől, amiből át lehet jutni egy hatalmas erdős parkba, úgyhogy egyértelmű volt, hogy oda fogok menni. A környezet fantasztikus volt és az élmény is, nos a futás MAGA, az nem. :-D Igazából jóindulattal sem lehet igazi futásnak nevezni, maximum nagyon lassú kocogásnak, mert a páratartalom nagyon magas volt (és azt mindig nagyon rosszul bírtam) és nem kaptam levegőt, ráadásul hegyes-völgyes volt az út, amit most még nem viseltem túl pozitívan. Azért a környezet TÉNYLEG leírhatatlan, remélem hamarosan a futások is igazi futások lesznek. :-)
ezeket láttam futás közben
így örültem futás utána (ez a sok fehér a moszíktóháló (!))
No comments:
Post a Comment