legyen egy kis érzelem is :-)

Hatodik nap (16.03.16. szerda)

Ma már nem csak a tényekre fogok hagyatkozni, hanem egy kis érzelmi beszámolót is tartok, mert eljutottam arra a pontra, hogy szükség lesz rá. ;-)

Azért először is a tények:
valószínű kezd elmúlni a jetlag, mert egyre később kelek fel és egy tovább maradok fenn - honnan is ismerős ez a szisztéma? :-))) Azért iszonyúan elfáradok minden nap, sőt néha már napközben is elég nehéz nyitva tartani a szemem, ma pedig rendesen szédültem délután. :-/ (Oké, még nem telt el egy hét! :-)) Gyorsan be is szereztem vitaminokat, egyrészt, mert úgy vélem az idegrendszeremnek szüksége van egy kis simításra ;-) (tessék érezni az önkritikai szálat :-D), másrészt gyönyörű napsütéses nyári idő van, egészen addig amíg be nem megyünk valahová a 15 fokba a légkondi miatt... Úgyhogy egyrészt felöltözni is nehéz, másrészt egyre nő a megfázás veszélye.

Szerintem valami napszúrás félével is küzdhetek, vagy a napkrém nem tetszik az arcomnak, de allergiás tüneteim lettek három napja, amik most már enyhülnek, de azért nem az igazi.

A mai fő program az egyik leendő szállásunk megtekintése volt, ami elég nagy élmény volt. A környék nem a legjobb, ugyanis inkább Dél-Auckland, közel a reptérhez, de még távolabb mindentől. A környezet viszont egészen fantasztikus, a szobánk konkrétan a tengerre néz majd (ha kivesszük) és az utca legvégén a tengerparton van a telek. Olcsó, a mostani árnak kicsit több, mint a harmada, cserébe saját fürdő, WC és egy dupla ágyas hálószoba tartozik, közös konyha és nappali egy fidzsi szigeteki házaspárral, akinek a hölgy tagjával találkoztunk és nagyon szimpatikus volt. A kérdés maximum az szomszédság lehet, de szerencsére a mindig 'szupersegítőkész' házigazdánk Lisa utána fog kérdezni a dolognak. Erről a lakásról holnap lesz információ és ma este további lakásokat kell majd néznem, mert egy lehetőség nem lehetőség. :-) Ami érdekes, hogy viszonylag sokat tudunk beszélgetni vele és ő is és Eszter is láthatóan nagyon igyekszik minket felkészíteni a kiwi mentalitásra, ami tényleg más, mint az európai, és bár Lisa nálam óvatosabb és bizonyos tekintetben kényesebb személyiségnek tűnik, eddig még nem tévedett. ;-)

A bankszámla ügyintézés is halad(gat) --- meg kell szoknunk, hogy itt semmi nem olyan gyors, mint otthon - easy rider öcsém, easy rider... Kell egy igazolás arról, hogy itt (Lisánál) lakunk, de nem mindegy milyen. Most azon küzdünk, hogy ezt elintézzük. És utána sem csak annyi lesz a dolog, hogy besétálunk a bankba és megnyitjuk a számlát, hanem előtte időpontot kell egyeztetni, mert pl. erre a hétre már nincs időpontjuk. :-)

Holnap fogunk találkozni az "ismerős" magyar házaspárral Lillával és Bélával, akiket Péter (egy kedves ismerősöm) révén ismertünk meg skypeon. És nagyon remélem, hogy sikerül majd Petrával a vízumügynökünkkel is találkozni hamarosan, mert úgy érzem minél többször vagyunk társaságban annál jobb, plusz ha sikerül vele megbeszélni hogy hogyan is kell a vízumhelyzetünket tálalni az interjúkon, akkor bátrabban nekiugranék az álláskeresésnek. Annyi már biztos, hogy Adorjánnak könnyebb dolga lesz, mert az építőmérnök szakma szerepel a hiányszakmák közt (plusz ő Phd), tehát Neki csak egy céget kell találnia, aki felvenné és már lehet is beadni a papírokat. Nekem annyiban nehezebb, hogy ha egy cég alkalmazni akar, akkor meg kell szponzorálniuk a vízumomat, ami kb. annyit jelent, hogy kell adniuk egy papírt arról, hogy azt az állást csakis én (egy oversea person) tudom betölteni, mert helyi erőt nem találnak. (Tamás - BH, ha olvasod, akkor bizonyára sejted, hogy mától archiCAD expert vagyok :D.) Szerencsére ez elvileg "csak" egy formalitás, de a kisebb cégek nem szeretik ezt a dolgot, ugyanis fogalmuk sincs róla, hogy hogy kell csinálni, márpedig akkor ez félelmetes. Annyi biztos, hogy ha én jutok előbb állásajánlathoz, akkor kb. a fizetéstől függetlenül el kell fogadnom és ha megvan a residency, akkor váltok, sokkal jobb feltételekkel. Azt is megtudtam, hogy ahhoz, hogy építészkamarai tag lehessek, két évet kell lehúznom itt.

Ami élmény volt, hogy a fidzsi szigeteki lány bíztatott minket (ez most nagyon jól esik), ő nővérként dolgozik egy kórházban és azt mondta, hogy az állandó letelepedési vízuma is megvolt két hónap alatt!, pedig rosszabbul beszél angolul, mint én (és gondolom három éve még ennyire sem tudott) és hogy néhány nap alatt fogunk kapni állást. ÚGY LEGYEN, ÁMEN!

Akkor rátérnék egy kicsit az érzelmekre, egyes szám első személy, mert Adorján szerintem nem pont azt éli át, mint én. Nos, gyönyörű minden, az idő szép és az emberek MINDIG nagyon kedvesek, ami hihetetlenül pozitív élmény. Nagyon távol érzem magam Budapesttől és én ezt is jó élményként élem meg, nézegettem a tüntetésről szóló beszámolókat, és az van, amire számítottam, hurrrááááá, hogy nem vagyok otthon és nem a maga valóságában kell átélnem Orbán Viktort. Erősnek érzem magam, hogy itt vagyok és már eddig eljutottam. Simán el tudom képzelni, hogy itt fogunk élni, én nagyon szeretném is, mert általában minden nagyon szimpatikus, de mégis nagyon feszültek vagyunk mindketten, ugyanis nehéz átélni ezt a bizonytalanságot, hogy a napok csak telnek és még se lakásunk, se munkánk és azért bizony minden drága. Persze most kéne holiday módba kapcsolni és bevenni a leszarom tablettákat, élvezni a napokat és szép lassan haladni, de ezt elég nehéz megtenni --- még tart a magyar pörgős mentalitásom. Abból is érzékelem, hogy stresszes vagyok, hogy a bőröm kiborult, és ha ismerős számokat hallok a rádióban, akkor szinte a sírás kerülget (na jó, nem mindig, de ma Dido hallatán ez történt). Közben pedig sokszor sikerül objektíven látni az egész képet --- ami szuper, ugyanis hat nap alatt igenis rengeteg dolgot elintéztünk és megtapasztaltunk. Adorján most már belejött a vezetésbe (legalábbis semmi látszata nincs annak, hogy küzd), most már ismerősök a városnegyedek nevei, kezdjük megszokni a dolgokat és néhány helyre térkép nélkül is odatalálunk. De nyilván ez a bizonytalan fázis akkor lesz enyhébb, ha nem lebeg a fejünk fölött az a bizonyos kard --- a június negyedikei dátum. És a multitask is elég nehéz, mert érezzük a nyomást, hogy akkor gyerünk, menni kell interjúkra (és még nincs is kész minden írásos anyag), de ugyanakkor öt éjszaka múlva nem fogunk tudni hol aludni és a lakás még fontosabb. Szóval nem könnyű, igen, senki nem várta, hogy könnyű lesz, ki kell bírni és élvezni kell a gyönyörű környezetet és a nyarat, amíg még tart. :-) A másik érzelmi furcsaság, hogy azért nyilván magányosnak és elszigeteltnek érezzük magunkat, főleg én, aki otthon (nagyon) társasági ember voltam. Ezért örülök, ha tudunk Lisával beszélgetni, vagy a boltban akárkivel, mer ez egyrészt szerencsére gyakran megtörténik, és mert az emberek reakciója legtöbbször pozitív visszacsatolás. Nyilván óriás feladat lesz a teljesen felszínes kapcsolatok mellett valódinak mondható barátságokat kötni, de muszáj lesz. :-) Ezúton is szereném leszögetni, hogy TI mind nagyon hiányoztok és ezt nagyon komolyan mondom!!!, és kérlek Titeket, ha bármikor látjátok a nevem mellett a zöld pipát, főleg, ha otthon reggel van és van két percetek, ne hezitáljatok felhívni, mert szeretném hallani a hangotokat, a vicceiteket és szeretném hallani, hogy VELETEK mi történik, mert az segítene, hogy ne érezzem magam ennyire izoláltan. :-) <3 Tudom, hogy az én infóim elvileg sokkal izgalmasabbak, de én mégis azt szeretném hallani, ami otthon van. Elvileg viber is megy, csak sajnos a szállásunkon nincs wifi, de ha megszerzem Adorjántól az internetkábelt, akkor igyekszem online lenni, ameddig csak le nem esik a fejem a helyéről a fáradságtól. :-)

u.i.: ugye említettem már, hogy mennyire szeretem, hogy a reptér közelében vagyunk és minden percben repülőgépek röpködnek körülöttem? :-) Biztos vagyok benne, hogy kevesen tüntetnék fel ezt a tényt pozitívumként, de én nagyon szeretem. :-)

u.i.: további érdekes tények: megkóstoltunk pár tipikus új-zélandi édességet- szerintem szörnyű. A minap több percen keresztül nem tudtam kinyitni a kocsit (kulccsal), mert a zárak (is) fordítva működnek. Van valami iszonyű hülye kezeslábasuk, mindenféle figura (béka, zsiráf, minions, stb.) a onesie --- ilyet tuti vennünk kell, annyira vicces. Az árak húzósak, az ételek és italok kb. dupla annyiba kerülnek, mint otthon, de benzin pl. olcsóbb (320 forint), és a fizetésekhez képest viszont jó lesz az arány. :-)