ez és az

Kilencedik nap (16.03.19.)

Ez a nap elég nehezen indult be, későn keltem és nem is éreztem jól magam, de délután kimozdultunk. Annyit előre tudtam, hogy minden tengerparti szakasz nyilvános, úgyhogy ráböktem a térképre, hogy hová szeretnék menni, így elsőre egy ipartelephez vezetett az utunk. (Ez azt hiszem családi vonás - és kihagyhatatlan eleme a térképpel való utazásnak.) Onnan kicsit lejjebb van a reptér és még egy kicsit lejjebb a Puketutu sziget, ahová második nekifutásra eljutottunk. Nem hiszem, hogy ez Auckland legszebb partszakasza, ugyanis rajtunk kívül senki nem járt arra. A sziget belseje magántulajdon, de körbe lehetett sétálni a parton (kutya nélkül!) és azért a látvány szokás szerint gyönyörű volt. :-) Láttunk sok madarat, például fekete hattyúkat, kacsákat, sirályokat és számomra ismeretlen fajokat is. Kisétáltunk egészen a sziget végébe és azt vettem észre, hogy ugyanazt és ugyanazt fotózom újra és újra, mert egyszerűen nem tudtam betelni a színekkel és a fényekkel (és a repülőkkel :P). 

Gergő megjegyzése ébresztett rá, hogy ételekről eddig egyáltalán nem írtam, mondjuk nem is volt sok gasztronómiai élményünk, általában csak gyorsan bekapunk valamit délben, vagy este. Ma ki akartuk próbálni a Domino's pizzát (ha már fejlesztik a robot futárt), de leülési lehetőség nem nagyon volt, úgyhogy a mellette lévő étterembe mentünk be, így most már van gasztronómiai élményünk. :-) A Lone Star étterem a hatalmas adagokról híres, én a kis mérettel sem boldogultam. Vegetáriánus burritót kértem és desszertnek bananofee tortát (aminek a sajtorta változatát otthon elkészítettem a Sütit akarok blog útmutatása alapján és ami nagy sikert aratott), nos az eredeti változat sem volt csalódás, sőt! Közben láttuk a pincérnőket rohangálni mindenféle fogásokkal és tényleg nem fér a fejembe, hogy hogy lehetséges akkor adagokat megenni, de valahogy ezek szerint lehetséges. :-) Nos, az itteni emberek nem kicsik. Szinte mindenki el van hízva, kisebb, vagy nagyobb mértékben,  kivéve a magyar lányokat, akik nagyon szép vékonyak. :-) (És most véletlenül sem magamra gondoltam, mert én hozzájuk képest nagyon nagy vagyok.) Ez után a vacsora után szinte kötelező program lesz holnap a futás. :-)

Tizenegyedik nap (16.03.21.)

Egy kisebb szünet után folytatom. Tegnap sok izgalmas dolog nem történt, elmentünk mosni, foglalkoztunk az álláskereséssel (még az előkészítő munkát csináljuk, mindketten átírjuk az önéletrajzunkat úgy, hogy itt is megfeleljen és tuti befutó is legyen, én még a portfóliómon is változtatok dolgokat, plusz keressük a cégeket). A mosásra várva autóztunk is egy kicsit, újra megnéztük a helyet, ahol lakni fogunk áprilistól, a parton épp két sirály harcolt egy bizonyos ülőhelyért. :-)
Ma pedig átköltöztünk a következő airbnb szállásra Jarredhez, ami előrelépés. :-) Hátunk mögött hagytuk manurewát és feljöttünk északabbra new lynn-be, ami sokkal közelebb van a belvároshoz. Ez a hely még szuperebb, mint az előző, van saját konyhánk, van mosógép és egy kis gardrób szoba is. Kihasználtuk az alkalmat és megittuk az első teánkat, rendesen az asztalnál ülve ;-), ahol egyébként a laptopok is elférnek, ráadásul elég jó wifi kapcsolat van, úgyhogy mostantól mindketten egyszerre tudunk internetezni. :-) wooohoooo! 
Délután ismét ráböktem a térképre, úgyhogy egy újabb tengerparti szakaszt látogattunk meg ezúttal itt a közelben: Titirangi park. :-) 

De közel van az állatkert is, és remélem további egyéb látnivalók is lesznek, mert gyanúsan közeledik az esős idő, úgyhogy a hátralépő napokat ki kell használnunk, hogy mászkáljunk egy kicsit. 
Kipróbáltuk a Domino's pizzát - akik fejlesztik a robot futárt és finom. :-) Bár nagynak éppen nem nagy.
Egyre jobban hiányzik mindenki. Egy erre utaló jel: hogy ha ajándékboltokban mászkálunk, akkor folyton az jár a fejemben, hogy bizonyos dolgokat gyorsan megveszek Nektek - és közben ráébredek, hogy hohóóó arra még hosszú hónapjaim vannak. :-/ Az is feltűnt, hogy azért érzem olyan jól magam a reptér közelében, mert akkor mintha egy kicsit közelebb lennék Magyarországhoz. Ez biztos azzal is összefügg, hogy lassan eltelik két hét, aminél többet nem nagyon töltöttem távol még soha. Viszont itt az új helyen az energiám is több, és minél előbb találok munkát, annál hamarabb haza tudok majd látogatni. :-)

Tizenkettedik nap (16.03.22.)

Egy pár szó a futásokról. Azóta még kétszer voltam és minden alkalommal történt valami szokatlan. :-) Először is Auckland nem sík terep. Egyáltalán. Legalábbis, ahol mi laktunk eddig, ott végképp nem. Lehet, hogy Lisa utcáját nem véletlenül hívják Hill roadnak. :-) A második futásom alkalmával megint a Totara park felé vettem az irányt és felfutottam felmásztam egy magas hegyre (addig futottam és utána is futottam ;-)) és fenn a hegyen szivárvány volt és olyan látvány, hogy leesett az állam és akkor azt éreztem, hogy wooow, megérte ide kijönni és megéri küzdeni és ha hazamegyünk idő előtt, akkor is megérte. :-))) (Sajnos erről nem tudok fotót mutatni, úgyhogy el kell hinnetek nekem. :-)) Még odafelé jött szembe velem két indiai fiú, kb. 11-12 évesek lehettek és tartották a kezüket pacsizni. :-) Na ilyen nem (sem) történt otthon. :-) 
Ma is elmentem futni, először itt az új környéken. Itt SEM sík a terep. :-) És itt láttam kb. egy ilyen arcot futás közben, aki ugyanolyan kedvesen rám köszönt, ahogy egyébként MINDENKI szokott. :-) És a szomszédban vadkacsák LAKNAK. Konkrétan ott ültek a bejárat előtt és pihentek és egyáltalán nem zavartam meg őket. Már tegnap éjszaka is hallottam a hangjukat, de az egész valahogy olyan szürreálisnak tűnt, ezek szerint ez a valóság. :-D (Egyébként itt még több madarat és tücsköt hallani éjszaka, egész olyan, mintha a dzsungelben aludnánk.)
Ahogy sétáltam vissza feljárónkon láttam, hogy gyönyörűen látszik a hold, úgyhogy gyorsan kiszaladtam és csináltam képeket. Úgy tűnik a hold (is) MÁS, mint otthon. Megpróbálok mindjárt bemutatni egy összehasonlítást, kár, hogy otthon épp nem teleholdat fotóztam.

Amúgy pedig készülünk az ünnepre. Megfogadtuk, hogy onesie-t nem veszünk,

 amíg nincs munkánk, na de egy óriási kiwi madár és az arany tojása, természetesen óriási csokiból? :-) Azt ugye szabad? ;-)

Apropó csoki. Apropó egészséges életmód. :-) Nos, amilyen szuper a helyzet Londonban, annyira nem szuper a helyzet itt. Hiába lenne szükség sok-sok egészséges ételre - hát hogy fogalmazzak diplomatikusan sokan küzdenek a súlyukkal és mi nem szeretnénk-, itt olyan nincs. Vagyis mindenre ráírják, hogy az, de ha megnézem a címkét, nos, nem az. Konkrétan cukormentes termékek alig léteznek, egyetlen joghurtot sem találtam, ami cukormentes, még a sima joghurtban is van. Meg általában mindenben. Minden joghurt extra healthy, 99% fatless, de TELE vannak cukorral. Azt hiszem ezt most már értitek, nem ragozom tovább. :-D