Utazás Új-Zélandra, Taipei városnézés

Most biztos sok evidens dologról fogok írni, de én még sosem utaztam Európán kívül és az újszülöttnek minden vicc új. ;-) Az első kihívás a check-in volt, mert nagyon aggódtunk a csomagok súlya és mérete miatt. Fejenként egy nagy bőrönddel és egy kézipoggyásszal mentünk és nekem például át kellett pakolnom a csomagom már az indulás előtt (a szállodában), mert mindkettő durván túlsúlyos volt. Az átpakolás után rendben volt, de a kézipoggyászból ki kellett vennem a laptopot, hogy jó legyen. :-) Az objektívek nem is fértek be, csak a nagyba, úgyhogy becsomagoltattam a zöld fóliába az egészet. :-) Az első átszállás Bécsben volt, egy kis Bombardier Dash 8 propelleres repülőgéppel mentünk, ilyen kis repülőn még nem utaztam korábban. Kaptunk frissítőt is, és az első átszállás teljesen simán ment, bár új beszállókártyát kellett kérnünk.
Érdekes, hogy az út első fele (mármint az első hosszú repülés) nekem nehezebb volt, de igazából egyáltalán nem volt vészes. Finom volt a kaja. Bécsből Taipeibe egy nagy Airbus A340-300 repülőgéppel mentünk, óriási! volt a szárnya. :-) Négy hajtóműves monstrum. :-) Ablak mellett ültem, de az ablak sötétítőt le kellett húzni, mert fenn már veszélyes az UV sugárzás, úgyhogy már az út első felében szinte mindenki tudott aludni a gépen. Az entertainment system nagyon tetszett, filmekből, zenéből, rádiókból, játékokból lehetett választani – bár kicsit nehézkes volt kezelni. Számomra a legjobb rész a repüléssel kapcsolatos információs szolgáltatás volt, mivel folyamatosan lehetett követni, hogy pontosan hol repülünk, milyen magasan, milyen gyorsan, még mennyi van hátra és előre + volt front és down kamera is. :-) A szárny mellett ültünk, úgyhogy a kilátás nem volt tökéletes, de legalább pontosan tudtam követni hogy hogyan állítják be a felszálláskor és a leszálláskor a dolgokat a pilóták.

az airbus A340 szárnya

Az első leszállás kicsit félelmetes volt, villámlásban, ködben és szakadó esőben érkeztünk meg Taipeibe, de persze minden simán ment, azért én egy kicsit kapaszkodtam.a székembe, mert nagyon dobálta a gépet ahogy ereszkedtünk. :-)

leszállás és a gépünk egy részlete

Taipei repülőtere nagyon nagy és nagyon klassz! Szó szerint állandóan takarítanak, ami már szinte idegesítő volt. A repülőtér egy óriási rácsos tartóval van lefedve, én ekkorát még nem láttam. -)

Az ország kormánya ingyenes városnézést biztosít a hosszan várakozóknak, úgyhogy egy kis városnéző túrára ki tudtunk menni. Sajnos a buszból nem nagyon tudtam fotózni, pedig tanulságos volt! Szegény Taipei nagyon csúnya és nagyon lepukkant (legalábbis amit mi láttunk belőle), a romániai magyar városok lakótelepi részére emlékeztetett. Panelek helyett nagyon magas blokkházak vannak, rossz állapotban, az ablakok be vannak rácsozva, de a kültéri klímadobozok szinte minden ablakban ott voltak. :-) 

egy tipikus ház, minden ablak előtt rácsok.

Semmi nem tűnt tisztának, de az emberek azok voltak. Viszont szegénység van. A városnéző túra első állomása egy sütigyárban volt, ahol mi magunk is csináltunk egy kis japán édességet (a japán kultúrának óriási hatása van/volt Taiwanra). Nekem nem ízlett, de érdekes élmény volt. Végigkóstolhattuk a többi sütit, kaptunk kávét és teát, meg persze vásárolhattunk volna, amit legalább könnyű volt megúszni, hiszen Új-Zélandra nem engednek be ételt. ;-) 

sütigyár

A városnéző túra másik részében egy nagyon szép templomhoz mentünk el. Kicsit zavarban voltam, mert úgy éreztem, hogy útban vagyunk azoknak, akik tényleg imádkozni érkeztek. A túravezetőnk, aki egyébként nagyon lelkes és nagyon kedves volt (magyar feleséggel!), részletesen elmondta, hogy mit hogy kell csinálni, de én nem próbáltam ott imádkozni. A templom réges-rég épült, sajnos elpusztult a második világháborúban, viszont az eredeti állapotnak megfelelően építették vissza később. A díszítése egészen fantasztikusan részletes volt, mindenhol faragványok és ornamentika és alakok, festve, faragva. 

Mivel főleg fotózni próbáltam ezért minden részletre nem emlékszem, de megpróbálok kikeresni egy linket a tudnivalókról. :) Szerintem érdemes kicsit Taiwanról olvasgatni, mert egyébként nagyon érdekes dolgokat hallottunk és abban biztos vagyok, hogy a környezet nagyon szép lehet (a sziget közepe tele van 3000m körüli hegyekkel), de mi csak a csúnya várost láttuk sajnos. :-/

na jó nem is olyan csúnya. :) és ezek szerint fejlesztik is. :)

A városnéző túra után visszamentünk a reptérre és ott már nagyon éreztem, hogy jó lenne aludni, ráadásul rendeltem valamilyen helyi ételt, amit szó szerint nem bírtam megenni (pedig csak rizs és zöldségek voltak). Még 9 óra volt hátra az indulásig, még szerencse, hogy ilyen korán is be lehetett menni a security checken, mert benn voltak alvó székek, ahol azonnal elaludtunk. A reptérrel egyetlen nagy probléma volt, hogy bár még mindig a budapesti 10 fokhoz voltam felöltözve, nagyon fáztam, mert folyamatosan tolták a légkondit, pláne ott a pihenőszékek környékén, de szerintem az max. 15 fokos lehetett. Úgyhogy Adorján beszerzett méregdrágán két takarót, különben nem tudom hogy tudtunk volna aludni. Láttam, hogy mások is nagyon küzdöttek... ;-)

Taipeitől Aucklandig egy Airbus A330-300 géppel mentünk (ez a típus már látatlanban is nagy kedvencem volt), ami újabb volt, mint a másik (és csak két hajtóműves), de méreteiben kb. ugyanakkora. Újabb rendszer volt benne és könnyebb volt használni. Sötétben indultunk el, még mindig nagyon szakadt az eső. Az út második felét valahogy jobbnak találtam, biztosan, mert már az előző repüléskor belejöttem a dolgokba. Itt is volt egy csomó adat arról, hogy merre járunk, úgyhogy én végig azt néztem (amikor nem aludtam ;-)) és közben zenét hallgattam. A nagy fényképezőgép is nálam volt szerencsére, épp az egyenlítő fölött repültünk át, amikor hajnalodni kezdett és gyönyörű szép volt az egész! :-))) És megható is. Átérni a világ másik felére... :)

hajnal az egyenlítő fölött

Amikor kivilágosodott már nagyon tűzött a nap, úgyhogy utána csak akkor néztem ki, amikor megkezdtük a landolást Sydney fölött. Sütött a nap, átrepültünk a város fölött, látszott a belváros és az operaház, az egész gyönyörű volt és megható. Ó, már az előbb is ezt mondtam. Mert nehéz ezt szavakkal leírni. :-)

Csak másfél óránk volt összesen, de azért le kellett szállni a gépről és az ausztrál biztonsági ellenőrzésen is át kellett menni, ami elég szigorú volt. Kiválasztottak egy véletlenszerű + ellenőrzésre, de szerencsére nem volt vészes, ki kellett nyitnom a csomagomat.

Az út hátralévő része már tényleg gyorsan telt el, Auckland kicsit felhős volt, amikor megérkeztünk, de azért itt is le lehetett látni. Egy picit izgultam, hogy hogyan jutunk be, de most nagyon sokan lehettek, mert nem tettek fel kérdéseket arról, hogy kik vagyunk és mit csinálunk, egyedül a csomagból kellett kivenni a túrabakancsunkat, mert az biológiai kockázatot jelenthet. Ételt tilos bevinni, arra legalább négyszer rákérdeztek, hogy ugye nincs nálunk. Taipeiben, Ausztráliában és Új-Zélandon is lefotóztak minket és vettek ujjlenyomatot is.

Ennyi volt az út, megérkeztünk a szállásra, akkor már éreztem, hogy beszélni is alig tudok, szerintem egy gyors zuhany után szó szerint fél perc alatt elaludtam. :-)

Az utazásról készült összes képet ITT nézhetitek meg. :)